Job 4

Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam. ^a1Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám. ^b 2

Elifáz első beszéde: Isten nem büntet ártatlant

3És felele a témáni Elifáz, és monda: 4Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben? 5Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted; ^c 6A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted; 7Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz! 8Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége? ^d 9Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak? 10A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak. ^e 11Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak. ^f 12Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek. 13Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek. ^g 14Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet. 15Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket. ^h 16Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat. 17Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék. 18Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék: 19Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember? ⁱ 20Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát: 21Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!